Néhány éve az ifjúság világnapjára írt körlevelében a Szentatya a gazdag ifjú történetét elemezte. A pápa szerint eredetileg minden ifjú gazdag., már koránál fogva is, s ez a gazdagsága az életre vonatkozó nagy kérdéseiben nyilatkozik meg. "Az ifjúság különleges gazdagsága az értékre vonatkozó kérdés" , az élet értelmének keresése. Az élet értelmére vonatkozó alapkérdéseket elvileg mindenki feleszi magának, de igazán radikálisan a fiatalok elsősorban? Miért is jöttünk- e világra? S főleg: mit kell tennünk ahhoz, hogy tartósan boldogok legyünk? Az ifjúság ma is megkérdezi: "Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?" De aki csak a mindennapi boldogulásért, megélhetésért küzd, az ügyet sem vet ilyen minőségi életprogramra. Aki kényelmesen helyet foglalt a modern fogyatói világ büfé-kocsijában, az már nem szívesen foglalkozik ilyen kérdésekkel. Sok-sok olyan gazdag felnőtt van, aki nem akar foglalkozni gyermekének értékes kérdéseivel. Ma mégis mindannyian megkérdezzük a jó Mestert: Miért élünk? Miért vagyunk itt? Mit kell tennünk, hogy boldogok legyünk?Válaszként különféle életpéldákat látunk magunk körül Sokan egyáltalán nem hajlandók válaszolni gyermekeik kérdésire és igényeire. Mások nem tudnak többet adni nekik, mint a mindennapi boldogulás gyönge ígéretét. Ismét mások úgy gondolják, hogy elég a gyermeknek valami olcsó polgári erkölcstan: az, hogy emberséges legyen. " "Hadd tanulja meg a gyermek a viselkedés alapszabályait, s ezzel már jól el fog boldogulni az életben " gondolják erről többen. S lassan az ifjúság igényei is leértékelődnek és kérdéseik elfogynak.