Szent Pál apostol életének egyik válságos időszakában a gladiátorokhoz hasonlította önmagát és a többi apostolt. Azokhoz a római rabszolgákhoz, akik életre-halálra mentek egymás vagy a vadállatok ellen. Pál apostol szerint Isten minket is egy tett utolsókká, "s mintegy halálra szánt". Úgy "lettünk látványossága a világnak", ahogyan a cirkuszba vagy színházba bevitt rabszolgák, akiknek halálán tízezrek fognak jót mulatni. Az apostol őszintén vallja be, hogy nélkülözései miatt sokan együgyűnek nézik, s hogy végső soron minden keresztényt "szemétnek" tekinthet a világ. S mégis nem röstelli megismételgetni felhívását, hogy "legyetek követőim, amint én Krisztus követője vagyok."