Az első három evangéliumban a kenyérszaporítás szó szerint egyik az apostolokhoz intézett felszólítással: "Ti adjatok nekik enni." Jézus tanítványai igen megjegezték ezt a mondatot, mely azóta is visszhangzik az egész történelemben. Nemcsak a hajdani zsidó pusztában, hanem a maii sivatag mellet is ezrek éheznek, s ezeket látva Jézus felhívását ma is meg kell hallani: "Nem kell elmenniük: ti adjatok nekik enni! Azt evangéliumból tudjuk, hogy az apostolok nem is próbáltak kibúvót keresni, nem hivatkoztak tápláló és kiadós szentbeszédre, vagy túlvilági kenyerekre: a Mester szava szerint a sok éhes embert nekik kell megetetniük. Összeszedték az útravalóul berakott öt kis kenyeret, a Jézus áldó szavai után megetették, jóllakatták vele a népet. Pedig több ezren voltak. Vajon mi mit teszünk ma, amikor éhezők millióit látjuk a Szahara melletti Fekete-Afrikában, s amikor nemcsak kenyérre, hanem igazra-szépre, őszinte szóra éhező emberek millióit látjuk hazánkban? Eljute hozzánk Jézusnak tanítványaihoz intézett szava: Adjatok nekik Ti.