Ordít a szegény vak: Uram, Jézus Krisztus, Dávid fias könyörülj rajtam. - Jézus és kísérete megy. Szólnak az apostolok: ne ordíts! Hadd vonuljon el a mester és kísérete. - Hadd haladjon az útján, saját ügye után. - sokszor vagyunk így mi is a betegekkel, elmaradottakkal. Csitítjuk őket, hogy a mi ügyünk az, hogy haladjunk előre. De Gaule tábornoknak volt egy szellemi fogyatékos gyereke. Amikor eltemették, a temetőből visszajövet mondta: Itt végre az én lányom olyan lesz már mint a többi! Igen! Vannak, akik Isten árnyékában születnek. Hányszor elmondják a zsoltárossal: Istenen, Istenem, miért hagytál, el engem! Milyen nehéz lehet elmondani nekik a miatyánk kérését, legyen meg a te akaratod! Nincs magyarázat életükre, életük alkalom, hogy bemutassák, hogy Istent lehet így is szeretni, nekünk pedig, hogy segítsünk rajtuk Mindenben át kell éreznünk Isten mindent átölelő szeretetét. Úgy bánik velünk az Isten, mint fazekas az edényeivel, egyik edényt dicsérte, másikat puritánra csinálja, egyik embert ellátja derűvel, leleménnyel, gondtalansággal, másik emberre rárakja a világ fájdalmát, gondját és bánatát. Megvan a szerepe a napsugárnak és a sötétségnek...vannak csillagok.....hatalma alatt álló emberek vagyunk, hányszor elvehetnénk, a gondok és fájdalmak közepette, de mindig át kell éreznünk Isten szeretetét.