K.T.! Életidegennek érezzük ezt a mai evangéliumot. Egy olyan korban játszódik ugyanis, amely még mindenféle betegségben, bajban ördögöket vélt fölfedezni. De biztos vagyok benne, hogy némi figyelemmel megtalálhatjuk ennek a szakasznak az aktualitását is. Csak a fülünket, a szemünket és a szívünket kell megnyitni hozzá. Jézus két súlyosan terhelt emberrel találkozott. Két tébolyult lélekkel, akik a saját sötétségükbe űzve sírokban éltek, ahol már nincs élet, nincs öröm, nincs többé szeretet, hanem csak rémítő magány és horror. A közeli emberi település erre a deviáns magatartásukra határozott elutasítással válaszolt. Eleinte még igyekeztek őket megragadni; vasra verni, őket azonban láncokkal nemigen lehetett megfogni. Ők a társadalom peremére szorult lelkek, akiknek önpusztítását már láncokkal sem igen lehet megakadályozni.