A mai evangéliumi olvasmány gyakran értetlenséget vált ki. Mit jelent ez? Miért olyan bonyolult mindez? És mit fejeznek ki ennek az elbeszélésnek a különböző eseményei? Az elbeszélés ugyanis határos a példázattal, mert a közvetlen jelentőségén kívül, ami a két szerencsétlen ember életében megmentést jelentett, mások tudatában visszautasítást ébreszt, éppen azok miatt a sajátosságok és vonások miatt, amelyek értetlenséget váltanak ki. Két mert mutat be az evangélium: két olyan embert, akiknek az értelme elhomályosult, két megtébolyult szívű embert, akik a saját sötétségükbe űzettek, eltávoztak az emberek közül és sírokban éltek, temetkezési üregekben, ugyanilyen sötét környezetben, mint amilyen kialudt szívük volt, az élettelenség világában, ahol nincs élet, ahol nincs öröm, ahol nincs szeretet - két olyan emberrel van dolgunk, akik csak azért szakadtak ki ebből a környezetből, hogy megfélemlítsék az arra járókat és fájdalmat okozzanak nekik. Körülöttük pedig emberi település van, amely az ő belső tragédiájukra és életük rettenetességére elutasítással reagált. Eleinte igyekeztek őket megragadni, láncra verni, ők azonban a láncnál is erősebbeknek bizonyultak. Akkor lehetővé tették számukra, hogy a magányosság, az elhagyatottság, a síri csend és sötétség ezen világába távozzanak