Két beteg embertől ezt a kiáltást hallottuk: "Mi közünk hozzád?" - egészen emberi szavak. S az evangélium szerint mégis gonosz lélektől sugallt szavak ezek. Pedig milyen gyakran elhangzik ugyanez a mi környeztünkben is. Először talán csak a távoli országok lakóira vonatkoztatva: "Mi közünk hozzájuk?" Mi közünk a túlnépesedő kínaiakhoz, az éhező etiópokhoz, a hajléktalanul hazát kereső erdélyiekhez? Aztán a gonosz lélektől sugallt gondolat felülkerekedik a saját közösségünkön belüli kapcsolatban is. Mi közünk az elbocsátott munkásokhoz, a kirúgott iskolatársakhoz, a száraz kenyéren élő második szomszédunkhoz? - Azt a társadalmat, melyhez a közöny ilyen módon jut kifejezésre, mindig a gonosz lélek tartja hatalmában. S ott nem egyszer a családban is eluralkodik ugyanez a mentalitás: MI közöm a te fiadhoz, lányodhoz? Mi közöm az anyádhoz? Mi közöm egyáltalán hozzátok? Az ilyen társadalom legföljebb légióhoz, hadsereghez hasonlítható.