A mai evangéliumi szakaszban szereplő százados katonaember, amint ilyen természetesen nem izraeli, hanem pogány. A pogányok általában nem szerették a zsidókat, lenézték őket, de tisztul vallásosságuk az idegenek csodálatát is, kiváltotta. Pogány bölcselők közt nem így beszélt az egy Istenről, de sok istenhitűek voltak. Ez a katona derék ember volt, mert kemény fegyelmet tartott ugyan, de személyesen törődik a szolgájával. Annak számára keres gyógyulást, ezért keresi Jézust. Udvarias is volt, hisz Jézus elé megy, mert tudja, hogy a hithű zsidóknak nem szabad átlépni a pogányok otthonait, ezzel tisztátalanná válnak és keserves tisztulási folyamatnak, kell alávetni magukat., mindazoknak, akik átlépik egy nem zsidó házát. Ez a pogány nagyon akarta a szolga gyógyulását, de tapintatosan nem akarta Jézust rávenni a zsidótörvény megszegésére, hogy hozzája jöjjön, s nem akarta Jézust rávenni olyan dologra, ami ellenkezik a lelkiismerettel.