Furcsa ízlése van a mi Urunknak. Ritkán jár a genezáreti tó túlsó oldalán, s még akkor sem a mélyen hívőkkel társalog. Nem vizitál a vallási elöljáróknál, nem végez családlátogatást az előkelő garazénusoknál, Nem vállal külön órákat a tudásra szomjazóknál, nem indít hitoktatást a zsinagógába járóknak. Helyettük a sírboltból előjövő emberek felé fordul. Azokkal áll szóba, akik már végképp elvadultak, akikkel senki sem mer egy útra lépni. A határba kiszorultak élte érdekli. Azoké, akiket már kiközösített a falu, akiknek önpusztítását ,műár láncokkal sem lehet megakadályozni. Akik újra meg újra széttépik a szeretet bilincseit.