Jézus példabeszéde csupa szíve természeti kép. A madarak, mezők, virágok példájával világítja meg azt, hogy a jó Isten szeretettel gondoskodik rólunk. A gondviselés sokaknak ad reményt és biztonságot, de sokan meg is botránkoznak azért, mert nem kapják meg azt a segítséget, protekciót, amit vártak tőle. Mit ér a gondviselés? Első pillanatra semmi sem. Jézus is és asz ő tanítványai is éppolyan ügyes-bajos küzdő emberi életet élnek, mint akárki más. Földi sorsuk nem kiváltságos. Jézus meggyógyította a hozzá tolongó betegeket, de nem a zavartalan jólét elővarázsolást tartotta a legfőbb feladatának. Nem úgy gondoskodik rólunk, mint a hümmögő gyermekről, hanem képessé teszi arra, hogy ellássa magát. Mert szereti-e a gyerekét az anya, aki nem tanítja meg a gyerekeket járni, nehogy elessenek. Lehet, hogy nem esik el így, de nem tanul meg járni. Szereti asz a tanár a tanítványait, aki megadja a feladat megoldását, nehogy eltévessze a gyerek a feladványt. Lehet, hogy így sosem fogja eltéveszteni, de nem tanul meg számolni.