Egy túlzaklatott, feszültséggel tele világban jól esik arról hallani, hogy valaki békességben él családjával szomszédaival, munkatársaival. Válságban élő közösségeink szinte nagyítóval keresik azokat a kiegyensúlyozott embereket, akiknek derűjére, benső békéjére mások így támaszkodhatnak, hogy maguk is nyugalmat meríthetnek tőlük. Mindenfelé hiánycikk lett az a belső harmónia, mely mindenekelőtt azt Istennel való rendezett viszonyunkon alapul. Márpedig Szent Pál római levele szerint Jézus ilyesfajta kinccsel ajándékozta meg közösségeinket. "A hitből megigazulva békességünk van az Istennel Jézus Krisztus által." Krisztus tanítványai jóban vannak Istennel, hisz "általa nyílt meg számunkra az ót ehhez a kegyelemhez, amelyben élünk, és ezrét dicsekszünk Isten dicsőségének reményével" Az istenközelség kiváltságos állapota viszont meglepő módon nem felmentést jelent e világ szorongató élet keretei között. Sőt az apostol szavai szerint "dicsekszünk szorongásainkkal is."