Az egyik sűrű erdőben, egy hatalmas fának ágai alatt egy picinyke növény így sóhajtott magában: „engem sosem ér a napfény. Pedig épp bimbót neveltem, és szeretném, ha kivirágozna, de napfény nélkül ez lehetetlen”. Amint így sóhajtott, egyszerre lágy szellő kerekedett, s félre hajtotta a lombokat, és a napnak sugarai beragyogták. Szinte fürdött a napfényben, s nemsokkal később, gyönyörű virág nyílott ki. Íme a legkisebbekre is gondja van az Istennek!