Talán nem csak azért van ilyenkor ez az ünnep, hogy kilenc hónappal, egy várandósság idejével legyen Krisztus születése előtt. Azért is, mert tavasz van, és az ember a meleget, s életet, rügyeket csalogató nap erősödésével bizakodóbb az élettel kapcsolatban. Ezért is nevezzük gyümölcsoltó boldogasszony napjának. Újra indul az élet a természetben. Krisztus életének megfoganása Mária méhében igazán okot ad arra, hogy az ember bizakodóbb legyen.

A mai evangéliumban azt hallottuk, hogy Gábor főangyal elment Máriához, és elmondta az örömhírt, az evangéliumot, hogy fia lesz, mégpedig a magasságbelinek a Fia. Igen, a tropárban azt énekeltük: Ma van üdvösségünk kezdete, vagy ahogy Szent Pál apostol írta: Ő mint Isten , az Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amihez feltétlenül ragaszkodjék, hanem szolgai alakot vett fel, kiüresítette önmagát és hasonló lett az emberhez. Külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember, megalázta magát és engedelmes lett a kereszthalálig.

Életünket találkozások alakítják. Szüleink találkozása, szerelme az életünk forrása. Az ő egyéniségük, mosolyuk, gesztusaik jelennek meg bennünk is. Nagyszüleink, tanáraink, papjaink, testvéreink, osztálytársaink milyen sokat formáltak rajtunk! Különösen sokat alakít egy- egy igazi szerelem, szép házasság az emberen. Talán az első megfontolandó ezen az ünnepen, hogy legyen találkozásunk Istennel, Isten emberével, küldöttével. Legyenek közelünkben a szentek, életünk közelében az Igaz emberek. Gyermekeinkre fiatalkorban életre szóló hatással vannak a találkozások. Amikor még irányíthatjuk ezeket, értékes, igazi értéket hordozó emberek közelébe vezessük őket, hogy utána már a silánnyal ne elégedjenek meg. Rajtunk múlik, hogy a nagy hitvallókról, korunk nagy egyéniségeiről eleget hallanak-e gyermekeink, eleget olvasunk-e mi. Vannak országok, ahol külön filmkölcsönző hálózata van a katolikus egyháznak, így segítve a szülők és gyermekeik keresztény fejlődését.

Öreg földünk minden tavasszal megújul. A természetfölötti rendben vagyis az Istennel való viszonyunkban is volt egy tavasz, amikor az Úristen elküldte angyalát Máriához, hogy a második isteni személy általa emberi testet vesz magára. Jézus hozta elé az új életet.

Ez az az ünnep, amely szinte mindig nagyböjtre esik, de soha nem teszi odább a keleti egyház. Még akkor sem, amikor nagypéntekkel egy napon van – mint tavaly volt. Még akkor sem, amikor húsvét ünnepével kerül egy napra. Miért? Azért, hogy pontosan kilenc hónapra legyen karácsonytól. Mert e nélkül a nap nélkül nincs karácsony. E nélkül az ünnep nélkül nem ünnepelhetnénk egyetlen keresztény ünnepet sem. Ezért kezdődik úgy a mai tropár: Ma van a mi üdvösségünk kezdete és az örök titoknak kinyilatkozása…

A mai napon az örömhírvételt ünnepeljük vagy ahogy a magyar népünk nevezi: Gyümölcsoltó Boldogasszony napja van. Az ünnep tartalmát elmondja nekünk a tropár, amit énekeltünk is a Liturgiánk: "Ma van a mi üdvösségünk kezdte és az...az Isten fia a Szűz fiává lett..." - Igen, ma azt ünnepeljük, hogy Szűz Mária, Isten áldott legyen megkapta az örömhírt: tőle születik a világ Megváltója. Ezzel kezdődött el Üdvösségünk megvalósulása. Ahogy az Istenszülő szíve alatt dobogni kezdett isteni magzata szívem elkezdődött megvalósulni az üdvösségünk.

Kivételes nap. Páratlan, mert alig történik meg velünk az, hogy egy napon belül jelenjen meg nekünk a legnagyobb boldogság és a legnagyobb fájdalom. Talán azzal lehetne érzékeltetni, hogy egy napon megszületik a gyermekünk, s néhány óra múlva meghal. Ma ez történik velünk. Az örök isteni elhatározás az ember boldogságának megteremtését tűzte ki célul. Amit Isten elhatároz, azt semmi sem tudja végérvényesen megakadályozni. Mi jelentősen késleltettük a boldogságot, hiszen súlyos bűnök elkövetésével boldogtalanságot hoztunk életünkbe, Ádámtól a mai napig.

Üdvösségünk történetéből a szent liturgia két mennybemenetelt ünnepel. Jézus mennybetértét és az Istenszülő mennybevételét. Nagyboldogasszony ünnepe méltán csatlakozik az áldozócsütörtök mellé, mert amikor Jézus azt mondta búcsúzóul tanítványainak: „Elmegyek helyet készíteni nektek, mert azt akarom, hogy ahol én vagyok ti is ott legyetek” (Jn 14,3), akkor ez az édesanyjának is szólt. Ma ezt a beteljesedést ünnepeljük.

Szűz Mária mennybevitetését magasztalja a mai napon szerte világon sok millió hívő lélek. Mindazok, akik szeretik őt, és hozzátartozónak érzik magukat. - ebbe az énekkarba olvad bele a mi magasztalásunk is: „Magasztald én lelkem az istenanyának a földről az égbe való átköltözését.” S úgyszintén : „Magasztalunk téged, Krisztus Istenünk szeplőtelen anyja, és dicsérjük a te dicsőséges elhunytodat”

Miután Lourdes-ban a kis pásztorlánynak, Bernadettnek megjelent a Szűz Anya, Bernadett kolostorba vonult és ott élt haláláig. Sokszor megkérték arra, hogy nézné meg egy-egy szobrát Máriának, hátha valamelyik alkotásban felismerné annak az asszonynak arcvonásait, aki neki megjelent. Végül a coimbrai püspök elvitte hozzá templomának neves Istenszülő ikonját. Bernadett térdre hullott a kép előtt és így kiáltott fel: „Ő az nagyuram!” De a történet még tovább is van. Így, ahogy történt elmondták korunk nagy művészének Picassónak. A történet hallatán a művész meghökkent és csak ennyit mondott: „Különös, hogy a lány felismerte! Elképesztő ahogyan a bizánciak kitalálták, hogyan kell megfesteni Máriát. Gondolkodni kellene rajta!” (Új Ember, 1975. augusztus 3.)

Ez az az ünnep, amely szinte mindig nagyböjtre esik, de soha nem teszi odább a keleti egyház. Még akkor sem, amikor nagypéntekkel egy napon van mint tavaly volt. Még akkor sem, amikor húsvét ünnepével kerül egy napra. Miért? Azért, hogy pontosan kilenc hónapra legyen karácsonytól. Mert e nélkül a nap nélkül nincs karácsony. E nélkül az ünnep nélkül nem ünnepelhetnénk egyetlen keresztény ünnepet sem. Ezért kezdődik úgy a mai tropár: Ma van a mi üdvösségünk kezdete és az örök titoknak kinyilatkozása

Rómában a Priscilla katakombában II. századból származó festményt találunk. Mária karján a kisded Jézus, mellette Izaiás próféta jövendölését mondja: „Íme a Szűz méhében fogan és fiat szül…!” Jobbjával pedig a Szűzanya fölött tündöklő csillagokra mutat.

Milyen nagy öröm célba érni! Ezt mindnyájan éreztük már! Megéltük. Mennyire megdobban a szívünk, amikor hosszú utazás után, talán éppen az üldöztetésből, fogságból hazatérő ember egyszercsak az utolsó kanyarhoz érkezik, megpillantja a célt és felkiált: „Téged kerestelek annyi éven át! Istenem! Mégis célba értem, hazataláltam!” Mit érezhetett hát Mária, amikor ebbe a boldog, örök hazába megérkezett? - Nyugalomra jutott el, az égi, mennyei nyugalomra, amely azonban éppen nem tétlenséget jelent, hanem állandó örömöt, boldogságot.

Azt, hogy reménységeink milyen messze vezetnek, azt az dönti el, hogy milyen erős a hitünk a Megváltóban, Mária fiában. Remélhetőleg olyan gyakran és olyan eredményesen pillantunk a megváltó anyjára, hogy ez reménységünkben megerősödést, hitünkben szilárd alapot ad. Engedjük ezért, hogy Mária alakja fényesebben sugározhasson most, amikor közeledünk az ezredfordulóhoz, hogy az emberiség egyre inkább és egyre többen találkozhassanak Mária Fiával, s elmélyüljön a vallásos kapcsolat.

Ismerjük, hogy egy érdekfeszítő filmnek milyen a felépítése: az egész cselekmény többé-kevésbé drámai hangvételű, izgalomban bővelkedő, a végén azonban minden jóra jön és fellélegezhetünk: a Heppy-Ende mégis eljött, elérkezett, nyugvópontra jutottak az események. Amit ma ünnepelünk, az is nagyon drámai történetnek, az emberiség történetének Heppy-End-je, hiszen az emberiség egyik tagját, Máriát, a mennybe vitte Szent Fia. Ez az igazi Heppy-End.

A II. vatikáni zsinat atyái a mennybe felvett, s megdicsőített Szűzről kijelentették, hogy Ő az Egyház előképe, amely még úton van a tökéletesség felé és JEL. Biztos reménységünk és vigasztalásunk jele. "Mii mindnyájan elváltozunk”, írta Szent Pál a Korintusiakhoz írt levelében. Ez az elváltozás egy folyamat, amely a keresztelkedésünkkor kezdődik el és a halottak feltámadáskor válik tökéletessé és beteljesül. — Mária viszont az Egyház tanúságtétele szerint az átváltozásnak ezt a folyamatát átugorta mintegy és Ő máris, elszenderedése percében felvétetett Szent Fiának, Jézus Krisztusnak dicsőségébe.

Országutakon manapság egyre gyakrabban látni hatalmas táblákat. Európa térképén két főváros: Bécs és Budapest között szivárványos ív, mint egy híd. Felirat: „Híd, ami összeköt!” Ez a mai nap így is értékelhető: hidat épített az élők és a sírba-szakadtak között. Hidat bizalomból és megbékéltségből. (Hiszen az ami a Szűzanyával történt, az történik minden emberrel.) E földi életből átvezet a mennyei világba, abba a másik országba egyszer mi is átköltözünk.