Gyertyát szentelünk. Az egyház keze az egész évben áldásra van kitárva. Megszenteli földjeink zsenge vetését, szöllőskertjeink első termését. Megszenteli házainkat éppúgy, mint táplálékainkat. Ma gyertyát szentelőnk. Jelképét Krisztusnak, akiről ma az agg Simeon megjövendöli, hogy a világ világosságul rendeltetett. Majd később Jézus hasonló értelemben vall magáról: "Én vagyok a világ világossága."

40 nappal ezelőtt ünnepeltük Krisztus Urunk születését. Azóta már igencsak visszazökkentünk a szürke hétköznapokba. A karácsonyi csodálatos dolgok elmúltak. Nincs többé se jelé, se csillag, se szózat az angyalokkal. Csönd van. a pásztorok visszamentek nyájaikhoz, a királyok rejtett úton hazájukba. A csillag megfakult, s olyanná lett, mint a többi csillag. Az írástudók tovább böngészték az írásokat, a törvénytudók tovább magyarázták a törvényt, az árusok a templom körül árultak, a pénzváltók a váltókkal foglalkoztak, a fiatalok pedig dolgaik után mentek. Az élet utóvégre nem állhat meg. Mindenki máshol van csak két öreg várakozik a templomban, az agg Simeon és a 84 éves prófétaasszony, Anna. Micsoda ellentét, kint a nyüzsgő tömeg, benn pedig a két várakozó öreg, ősz és a tavasz ellentéte.