Egy anyának a képe van előttem, aki Máriapócson felemelte gyermekét, hogy a Szűz Anya képét láthassa. Időnként lelkünk édesanyja, az egyház is egy-egy szent ünnepén felemel bennünket, hogy jobban megismerhessük az ünnepelt szent életét. Vannak a hazának, a tudománynak, a művészetnek, a sportnak hősei. A szentek az egyház hősei. Megmutatják, hogy az életnek van értelme, célja, tartalma. Ki lehet szent? Bárki, Szent Teodot kocsmáros, Kriszpin cipész, Izidor földműves, Fokász kertész, Zita cselédlány volt.

"Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jócselekedeteiteket és dicsőítsék Atyátokat, ki a mennyekben vagyon." ( Ünnepi evangélium ) A jó példáról Mit gondoltok, Krisztus Urunk mivel ért el akkora hatást apostolai körében, hogy Júdás kivételével mindannyian vértanúságba mentek érte? Talán bizony pusztán a szavaival? - Ó, igen! „ Ember így még nem beszélt” - mondogatták mindazok, akik hallgatták bölcs, felemelő, mindenki számára érthető tanítását. Mégis úgy gondolhatjuk, hogy ha a szavak csak magukban lettek volna...? Ki tudja!

A mai ünnepnek a vecsernyéjében van egy sztichira, mely nagyon jól összefoglalja, hogy kik is ezek a főpapok és miért ünnepeljük meg az ő emlékezetüket. Így szól: Minő koszorúkkal tüntessük ki* Aranyszájú Szent Jánost, * Szent Bazilt, Szent Gergellyel együtt, * a Szentlélek e drága hajlékait; * a hitnek erős bajnokait, * az Egyház oszlopait, * a hívők erősségét, * minden bűnösök vigasztalóit, * az életadó víznek eme gazdag forrásait, * melyekből merítve lelkileg vigasztalódunk, * kérvén általuk bűneink bocsánatát * és az Úr gazdag kegyelmét. Vegyük sorra ennek az éneknek a kijelentéseit.

A mai reggeli zsolozsma szerint Krisztus egyházának főpásztorait és világítói Nagy Szent Bazil, Szent Gergely és Aranyszájú Szent János egyházatyákat ünnepeljük. E szertartásunk evangéliumában Jézus szavait hallhatjuk, hogy ő a jó Pásztor. Együtt él nyájával a 23. zsoltár szavaival zöldellő rétekre, nyugalom vizéhez és az igaz úton tereli nyáját. Amikor elment ezt a feladatot átadta utódainak. Ilyen pásztorok voltak azok is, akiket ma ünnepelünk.

„Aki csak egyet is elhagy a legkisebb parancsok közül és így tanítja az embereket, az igen kicsi lesz a mennyek országában ” - Ők hárman, akiket ma ünnepelünk, Krisztus minden szavának hűséges tanítói és megvalósítói voltak. „ Úgy világoskodjék a ti világosságtok, hogy lássák jócselekedeteiteket ...” - mondta Jézus. Ők életükkel, cselekedeteikkel világoskodtak és helyesebb, ha így mondjuk, hogy világítanak, pedig éppoly anya szülte őket, mint bennünket. De vajon a mi világosságunk, ill. világoskodásunk milyen erős? És meddig tart? - A mai napon mindhárom életéből csak egy pici szikrát, egy rövid mozzanatot emelünk ki!

A mai evangélium fenséges gondolattal biztat bennünket: „Ti vagytok a világ világossága ...Úgy világoskodjék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jócselekedeteiket és dicsőítsék ..” - Magasztos gondolat ez, hiszen keresztény hívatásunk legnagyobb értékét csillantja meg : nem porszem az ember a kozmikus óriások között , nem csupán az állatok valamelyik gondolkodásra képes testvére. - Nem! A hivatását teljesítő ember az egész világ világosságává, a Mennyei Atya dicsőségének ragyogó központjává válhat. - Mert Isten ugyan porból , a föld anyagából alakított minket, de Krisztusban arra hívott meg, hogy az Ő képmásaként megvilágosítsunk minden teremtményt.

Az evangélium a világosságról beszél. A tetteink mutatják meg, hogy világosság gyulladt-e bennünk vagy sötétség honol. A ma ünnepelt főpapok életükkel beszélnek arról, hogy az evangélium világossága az a fény, mely az emberek figyelmét Istenre irányítja.

„Ti vagytok a világ világossága!” - így kezdődik az evangélium. Vajon miért ezt a szakaszt olvastatja Egyházunk? - Azért, mert a három püspök valóban világossága e világnak, másrészt azért, hogy az ő példájukra mi is azok legyünk. A világossággal természetszerűleg fény, meleg és élet jár a természetben. Ezek szerint a három püspök is fényt, meleget és életet hozott e világra és így a mi világosságunknak is ezt kell eredményeznie! Fényt hoztak!

„Világ világossága vagytok, messzire látszó, hegyre helyezett város…!” (Mt 5,14) Ők azáltal lettek világítók, hogy Isten akaratának szolgálatában lettek naggyá.

Nagy Szent Bazil barátja volt. Irodalmat, jogot, filozófiát, matematikát tanult, de mindegyiknél szebbnek, fontosabbnak a Szentírást tartotta.

Aranyszájú Szent János kb. 354-ben született, egy rangos katonatiszt fiaként és 85 éves korában halt meg száműzetésben, püspökként. Apja akkor hal meg, amikor megszületett, özvegy anyja nagy áldozatok árán nevelte fel és iskoláztatta. János nem szerette a zajos városi életet, a szülői házban megkedvelte az aszketikus életformát. Retorikát tanult és utána a remete életet választotta. Ez az életmód – mivel túlságosan is szigorú volt az önsanyargatásban – megviselte egészségi állapotát. (Két évig nem feküdt le pihenni, ezért lába lebénult.) Gyógyulása érdekében vissza kellett térnie a világi életbe. 26 éves korában diakonus lett.

Megfigyeltétek már a felolvasott apostoli szakaszt? Évről évre felhangzik ilyenkor a kántor ajkán Szent Pál. apostolnak ez a felhívása : „Engedelmeskedjetek előljáróitoknak ...” (Zsid. 13,17-18 ) - Egyházunk , ez a jó édesanya, azért éppen ezt olvastatja fel a mai napon, hogy három püspökről jusson eszünkbe, hogy nekünk is vannak elöljáróink, főpapjaink, papjaink, s ha szívünk mélyéből tiszteljük a három püspököt, akkor ebből a tiszteletből juttatunk a mi elöljáróinknak is, mint pásztoroknak és engedelmeskedünk nekik.

Amikor Valens császár a kis-ázsiai Kappadócia felé közeledett, szakadár püspököket küldött követként maga előtt Bazil püspökhöz. A szentéletű püspök azonban bezáratta a templom ajtót e követek előtt és nem fogadta őket. A császár megérkezvén ezt az eljárást számon kérte Bazil püspöktől: Hogyan merészelsz ellentmondani nekem? Nem tudod-e, hogy teljes vagyonelkobzással, száműzetéssel, sőt halállal büntethetlek ezért? Én ezektől a büntetésektől nem félek, válaszolta Bazil püspök. A vagyonelkobzás nekem nem büntetés, mert nincsen vagyonom. A száműzetéstől nem félek, mert mindenütt otthon érzem magamat. A halál sem büntetés nekem, hanem jutalom, mert hamarabb kerülök ezáltal Istenhez. A császár elismerően mondta: Velem, ember így még nem beszélt! Ez azért van, mondta Bazil, mert még nem találkoztál olyan püspökkel, aki ragaszkodik az igaz hithez!

Nagy Szent Bazil mindössze ötven esztendőt élt (329-379). Nemes és mélyen vallásos családból származott. Tízen voltak testvérek. Fiatal korában nagyanyja, Makrina volt rá nagy hatással. Nagyapja vértanúhalált szenvedett. Testvérei közül Gergely Nissa püspöke, Makrina szerzetesnő, Péter az örményországi Szebaszté püspöke volt. Nagy Szent Bazil Konstantinápolyban (Bizánc) és Athénben tanult. Elválaszthatatlan barátja volt Nazianzi Szent Gergely. A két jóbarátot így jellemezték: diák korukban csak két utat ismertek, a templomba és az iskolába vezető utat!

A mai ünnepi apostoli szakaszt hallgatva felfigyelhettünk arra, hogy mennyire lelkünkre köti az elöljárók tiszteletét. - Mai ünnepünk titkát azonban másik gondolatával is érinti a Zsidókhoz írt levél befejező fejezete: Három püspök napján Jézust, az egyedüli igazi főpapot állította az Apostol szemünk elé követendő példaként: „Jézus a kapun kívül szenvedett, hogy vérével megszentelje a népet. Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívülre és vállaljuk gyalázatát.” - Ez a mondat csodálatosan megvalósult a három püspök életében is. Ők azért lettek szentek, mert Jézust követték mindhaláig, osztozva jó és balsorsában, kivonulva vele akár a „táboron ” kívülre is.