KKT! Ha ez az ember a fürdőben semmit sem mondott volna ma Jézusnak, Jézus akkor is világosan tudta volna, hogy ez az ember azért fekszik már harmincnyolc éve ott, mert azóta nem akadt senki, aki őt a tóba vitte volna a tó megmozdulása után. Ha nagyon radikálisan akarom megfogalmazni a mai szituációt, akkor azt kell mondanom, hogy Jézusnak éppen azért kellett eljönnie a világba, mert azon a földön, ahol az embert az Isten azért teremtette, hogy egymás szolgálatában boldogság támad — már olyannyira nem szolgálták egymást az emberek, hogy senkit sem érdekelt egy ember sok évtizedes szenvedése.

Jézus Krisztus körüljárta a Szentföldet, mindenütt jót cselekedvén, ezt mondja róla szent Péter (ApCsel 10,38). Jézus bármerre járt, alkalmat talált a jócselekedetre. Egyes esetekben azonban, mintha kifejezetten azért járt volna valamerre, hogy feltűnő csodát tegye. Ilyen csodáról hallunk ma. 1. Jézus egy ünnep alkalmával felment Jeruzsálembe. Ahol most csodát fog tenni, az az un. Juh-kapunál levő Beteszda fürdő. A fürdő esővizet gyűjtött össze, de földalatti forrás is táplálta. Az emberek a víznek gyógyító erőt tulajdonítottak, ezért tartózkodott ott a betegek: vakok, sánták bénák sokasága. Várták a víz megmozdulását.

Az evangélium egy beteg embert mutat be. A nagyon sok beteg közül egyet, de ennek az egynek a sorsában, a gyógyulásában egybefoglalva megjelenik előttünk minden betegnek a sorsa. 1. Ez a beteg azért sóhajtozik, mert bár szüksége lenne segítségre, mégsem kap segítséget. Szüksége lenne irgalmas szívű barátra, rokonra, de nincs ilyen. Szüksége lenne valakire, aki szorult, kiszolgáltatott, nyomorult helyzetében a gyógyulás útjára segítené, de nincs! Ebben a dologban minden betegnek igencsak egyforma a helyzete. Ennek az evangéliumi betegnek azonban igen nagy szerencséje van. Találkozik az Emberrel, akiben megbízhat! Azzal találkozott, akit keresett, aki után egyre csak sóhajtozott.

Jézus,12 tanítványának többek között ezeket mondta: „… A betegeket gyógyítsátok meg, a halottakat támasszátok fel.” (Mt 10,8). Ha valaki szeretné megtudni, hogy az apostolok hogyan gyakorolták ezt a hatalmukat, kérdésére a mai szent olvasmányban választ kap. 1. Szent Péter apostol, mint a keresztény közösség elöljárója, több helységet felkeresve a hívek látogatását is végezte, közben az evangéliumot is hirdette. Több helység bejárása után a lyddai keresztényekhez jutott el. A helységben talált egy 8 éve bénán fekvő, ágyban fekvő embert: Éneást. Erről az emberről sem azelőtt, sem azután nem tudósít többet a Szentírás. Az ezután következő történet nagyban hasonlít ahhoz a csodához, ami Jeruzsálemben történt az un. Ékes kapunál, a béna meggyógyításánál. Mégis egy fontos különbség: Péter apostol szól, kijelent, parancsol: Jézus Krisztus meggyógyít téged! Hasonlóan beszél, mint Jézus az inaszakadtnak. Jézus ott isteni hatalmát mutatta be: Kelj föl és járj! Péter itt olyan, mint egy ember, akiben Jézus hatalma van jelen. A beteg nyomban felkelt. A gyógyulás csodája Jézus tanításának szolgálatába állított nagy jel volt. Akik ezt látták, meggyőződtek róla, hogy itt embernél nagyobb hatalom működött. Ezért elfogadták annak az evangéliumnak tanítását, amelyet Péter apostol hirdetett.

Ma a hivatások világnapja van. Elsősorban a papi hivatásokról van szó. Ezért nagyon fontos ma, amikor a papi hivatások csökkenése miatt kesergünk, ezt a fontos gondolatot is megfontoljuk: Amikor a pap a fiataloknak hirdeti az evangéliumot, tulajdonképpen ezekben a szívekben a papi hivatást is ébresztgeti, gondozza! („A fiatalok pasztorációja és a hivatások pasztorációja egymást kiegészítő feladat” II. János Pál)

Nagyon fájdalmas panasz a harmincnyolc éve beteg ember ajkáról: „Uram nincs emberem…!” Szeretnék én meggyógyulni, de nincs, aki ebben segítsen nekem! Ma kétszeresen is fájdalmas ez a panasz. Hiszen ma a papi hivatások világnapját tartjuk. Hallgassunk meg egy pár őszinte szót a papi hivatásról.

Jézus azt mondja az inaszakadtnak: „Vigyázz, nehogy rosszabbul járj!” De nemcsak ebben a történetben, hanem még igen sok helyen tapasztaljuk az Írásban, hogy Jézus nemcsak tanít, gyógyít… hanem jó atyához hasonlatos módon inti, figyelmezteti, megpirongatja azokat, akikkel dolga akad.

Szombat elmúltával, a hét első napján a sírhoz mentek az asszonyok. Kenetet vittek magukkal A korán kelők, a lelkiismeretesek, a hálás lelkületűek, a figyelmes szeretettel élők azok, akiknek különös kegyelemben van részük. Akik tudják, mi a kötelességük, és teszik azt akkor is, ha ezért lenézik, kinevetik őket. Teszik akkor is, amikor senki nem teszi. Teszik akkor is, amikor ez meghaladni látszik erejüket. Kenetet visznek magukkal, mert nagypénteken nem volt idejük megkenni Jézus testét. Miért fontos ez? Az olajjal való megkenés a keleti ember gondolkodása szerint az élőnek erőt, szépséget, egészséget ad. A halott testet tartósítja. De nem csak a testet, Amíg a halott keresi a helyét az alvilágban, a holtak országában, addig a kenet tartósítja a földi örömöket, így könnyebb a halottnak a beilleszkedés a túlvilági életbe.

Súlyos műtéten esett át az egyik fiatalember, mint annyi más. Elgyengülten, lázasan feküdt a fehér kórház ágyon, miután felébredt. Első dolga volt, hogy papír, toll után nézett, s papírra vetett néhány szót, hogy szeretteit értesítse. – Édesanyja másnap örömmel vette a kezébe a levelet. Szinte nem hitt a szemének! Ez valóban mi fiunk írása, csak azt nem tudom, hogyan tudta megírni ilyen betegen. Valóban Isten levele a Szentírás, csak azt nem értjük esetleg, hogy hogyan is írta meg!

Azt már a hittanos gyerekek is tudják, hogy a Szentírást két részre osztjuk: az ószövetségi és az újszövetségi részre. És a jobbak azt is meg tudják mondani, hogy 72 könyvből áll a Szentírás. – Bizony, ha valakinek nincs teljes Bibliája, az nem is ismerheti közelebbről a Szentírást. Ezért ma egy kicsit ismerkedünk a Bibliával.