Egyházunk hagyománya, hogy húsvét napjaiban nem olvassa a feltámadási történeteket. A szertartások énekei hordozzák az eseményt, de mi közben másra is figyelünk. János evangéliumának eleje röviden és tömören foglalja össze Jézus életének, szenvedésének és feltámadásának lényegét: Istent soha nem látta senki, az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki. Tehát Jézus életének, halálának és feltámadásának a lényege az, hogy az ember megértse, hogy milyen az Isten. Hogy megmutassa, milyen az a szeretet, amit Isten hordoz az ember irányába.

Szombat elmúltával, a hét első napján, kora reggel asszonyok indultak Jézus sírjához, hogy megkenjék az ő holttestét. Ilyen egyszerű szavakkal írja le a feltámadási szertartás evangéliuma a kenethozó asszonyok szándékát. Miközben az előkészületeket végezték tettük végrehajtására, emberi tervük felett az éj sötétjében újra elhangzott Istennek sok száz évvel azelőtt kimondott igaz és örökérvényű szava: "Az én gondolataim nem a ti gondolatitok és az én útjaim nem a ti utaitok....amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabb az én útjaim a ti utaitoknál és az én gondolataim a ti gondolataitoknál." - Ha röviden akarjuk összefoglalni húsvét hajnalának a történetét, akkor annyit mondhatunk: az ember gondolatai, terveit és megoldását magasan és mindenben felülmúlják Istennek a gondolatai, tervei és megoldásai.

„Tündökölj, tündökölj, mennyei Jeruzsálem, örvendj mostan és vigadozz új Sion hegy”, énekeljük ebben a boldog 40 napi időben, Jézus Jeruzsálemben való feltámadását ünnepelve. A régi Jeruzsálemmel és Sion hegyével összehasonlítjuk az új Jeruzsálemet és Siont. Ez a Jézus által alapított keresztény Egyház.

Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! – Valóban feltámadt, és feltámadás azért van, mert az Atya szereti a Fiút, és nem engedi, hogy egyszülött fia az enyészeté legyen. Az Atya küldte őt a világba, mert nem nézhette tovább, hogy az általa boldogságra teremtett ember továbbra is csak a halál árnyékát, és a belőle származó szomorúságot, illetve a halált létrehozó bűnt ismerje. Az Atya célja nem kétséges, visszahozni az atyai háztól elszakadt embert eredeti otthonába, hogy újra osztályrészünk legyen az öröm, amit ő a teremtéskor adott. Hát örvendjetek!! Van jogotok, és van okotok!

„Mindenkor áldva az Istent, énekeljük az ő feltámadását…” Az év folyamán sokszor, de ezen az ünnepi héten nagyon sokszor valljuk meg örömmel, hogy a feltámadt Jézus a mi Istenünk. Ezt a hitünket erősíti a mai szent evangélium.

Élet és Halál. Ennek a két szónak a jelentésért érti, kell, hogy megértse a keresztény ember ezen a gyászos szertartáson, Krisztus kereszthalálának a napján. A halál. Amiről az ember egy földi élet során sok tapasztalatot szerez. Különösen sokat az, akinek a családját gyakran látogatja meg a „nagy rabló”. Különösen sokat az, aki a nem várt, vagy emberileg nézve is korán érkező halállal találja szembe magát. És csak egyetlen pillanat van mindannyiunk életében, amikor rá kell döbbennünk arra, hogy valójában semmit sem tudunk a halálról, még akkor sem, ha úgy éreztük, hogy gyakran találkoztunk vele. És ez az egyetlen pillanat a saját halálunk órája, amikor az ember ott találja magát az átmenet hídján. Azon a hídon, amely összeköti az élők és a halottak világát.

Elutasították, elítélték, kivégezték, de még mindig nem adta fel. 40 napig feltámadott testében tanítványaival volt Krisztus. Nem kényszerítette a zsidókat, de lehetővé tette nekik és mindenkinek, hogy ha akarják - megtalálják. Nem kényszerít ma sem, egyetlen embert sem. Téged sem. De ha ma valaki keresi, ebben a feltámadási ünnepben, az ma is megtalálhatja.

Köszönjük, Istenünk, hogy a Szentírás minden szava igaz. S köszönjük, hogy akik találkoztak Jézussal már, a föltámadottal, egyszer nekünk is beszéltek erről, s így hallhattunk mi is róla. Így kérünk most arra, feltámadott Jézus Krisztus, hogy személyesen, Lelked által légy itt közöttünk, tégy önmagadról bizonyságot. Ha már hiszünk benned, erősítsd a mi hitünket. Ha kételkedés van a szívünkben, simítsd el azt, és egyenesítsd ki, változtasd azt át hitté, élő reménységgé, bizonyossággá.

Bev.: „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” (Zsid 13. 8) Ezt különösen most kell hangsúlyoznunk, amikor olyan nagy változás történik, amihez csak a megtestesülés hasonlítható, amikor Isten emberré lett. Annak – akkor – nem voltak külső jelei, csak utólag döbbenünk rá erre a csodálatos tényre. Földi élete, szenvedése, gyötrelmes halála után látni, tudni a dicsőséges feltámadást, - most kell alaposan megfontolnunk az apostoli megállapítást: Jézus Krisztus ugyanaz! Ő a szenvedő, a porig alázott, és Ő az, aki „legyőzte halálával a halált és a sírban lévőknek életet ajándékozott.” I: Nem más testben kelt új életre, hanem testestől-lelkestől ugyanaz maradt. – Nincs lélekvándorlás, nincs reinkarnáció! A sebek a megdicsőült testen is ott vannak: ugyanaz a test, ugyanaz a személy!

40 napig húsvét után tanítványaival volt Krisztus. Elítélték, de még mindig nem adta fel. Nem kényszerítette zsidókat, de lehetővé tette, ha akarják megtalálják.