Dosztojevszkij: Az, aki jó emlékekre emlékezhet vissza gyermekkorából, az egy életre megmenekült. Nagyon fontos erőfeszítés az iskolai hitoktatás, de nem sok eredménye van, ha nem gyökerezik a családok életében. Tehát valamit otthon is kell tenni.

KT! Nagyböjt első vasárnapján a római katolikusoknál Jézus 40 napos böjtölését és megkísértését elevenítik fel az evangéliumi szakaszban, Szent Máté vagy Lukács elbeszélése alapján. Nálunk görög katolikusoknál a negyedik evangéliumból hangzik el a Jézus megkeresztelését követő rész. Szent János, aki Keresztelő János tanítványaként maga is szemtanúja lehetett az első eseményeknek, már nem igyekszik a 40 éves pusztai vándorláshoz hasonlítani Jézus böjtölését. A három legyőzött kísértés helyett három csodálatos találkozás leírásával mutatja be azt, hogy milyen emberként tért vissza Jézus a Jordán melletti pusztai böjtből. Először a saját meghívását írja le: hogyan maradtak Jézusnál egy délután, a napfölkelte utáni tízedik órában. Aztán Simon meghívásáról ír, akinek Jézus egyetlen pillantása megváltoztatta életét és nevét. A harmadik nap történetét pedig így kezdi: Jézus találkozott Fülöppel.

KKT! Elérkezett húsvétra való közvetlen előkészületünknek első vasárnapja. A nagyböjti vasárnapok evangéliumi szakaszai különös gondosságal vannak összeválogatva. Hogy ezen evangéliumi szakaszok összefüggéseiben rejlő mondandót is megértsük, világosan kell emlékeznmünk arra, hogy milyen elválaszthatatlanul szoros kapcsolatban volt az ősegyház a keresztelkedésre való felkészítés és a nagyböjti időszak.

K. T! Nagyböjt első vasárnapján a negyedik evangéliumból hangzik el a Jézus megkeresztelését követő rész. Szent János három csodálatos találkozás leírásával mutatja be azt, hogy milyen emberként tét vissza Jézus a Jordán melletti pusztai böjtölésről. Először saját meghívását írja le: hogyan követték Jézust, s hogy maradtak Jézusnál egy délután. „Másnap megint ott ált János két tanítványával. Mikor látta, hogy Jézus közeledik, így szólt: Nézzétek, az Isten Báránya”! Az ifjú János evangélista és András barátja félszegen érdeklődni kezdett a Mester tartózkodásai helye iránt: „Mester, hol laksz”? Jézus azonban tüstént eloszlatta András és János gátlásosságát: „Gyertek, nézzétek meg!”. A negyedik evangélista, még 6 évtized multán is úgy emlékszik ennek az első meghívásnak az időpontjára, mint a korosodó házastársak az első találka pillanatára. „Elmentek vele, s aznap nála maradtak. A tizedik óra körül járhatott.” (Jn 1, 39)

Amerikai közmondás: Hosszú az út a pohártól az ajakig! Ki gondolná, hogy ez mennyire igaz lehet. A legrövidebb utat is hosszúvá teheti a szenvedés. Krisztus is csak ötszáz métert vitte a keresztjét. Hosszúvá tette mégis ezt az utat a megostorozás, a vérveszteség, a bűnök súlya. Többször is összeesett. Cyrenei Simon földműves. A mezőről jön haza. Megállítják. Kényszerítik, hogy segítsen. Furcsa, hogy kényszeríteni kell, de ha belegondolunk, érthető. Melyikünk segítene szívesen egy ismeretlen halálraítéltnek napi munkája után, hazafelé menet. Örömre szomjazó szívünk nem kívánkozik a keresztútra. Nagy kegyelem, ha ilyenkor felismerjük: a keresztút a legrövidebb út Jézushoz. (A vértanúk szentté avatása ezért mindig nagyon gyorsan zajlik.)

Senkinek nagyobb vágya nem kell, hogy legyen annál, hogy Jézusnak egyszer ugyanaz legyen a véleménye róla, mint Nátánáelről: Nézzétek, egy igaz izraelita! Ez Jézus vélekedésében bizonyára azt jelenti, hogy Nátánáel le tudta magáról vetkőzni a fölösleges, embert-torzító tulajdonságokat, mint Jézus maga is megjegyzi: Nincs benne semmi kétszínűség. Nátánáel megtalálta önmagát, s minden bizonnyal sok önmegtagadásba, sok önfaragásba került, hogy valóban hű legyen önmagához, ahogy ezt ma mondanánk, hogy "ne játssza meg magát".

Nagyböjtben vagyunk. És nincs nagyböjt igazi böjtölés nélkül. Mégis úgy tűnik, hogy nagyon sokan nem veszik komolyan a böjtöt, vagy ha komolyan is veszik, félreértik igazi célját. Egyesek jelképesen lemondanak valamiről, mások bizonyos étkezési szabályokat igyekszenek szinte aggályosan betartani. Ezeket a próbálkozásokat azonban nem igen hozzuk kapcsolatba azzal a nagyböjti küzdelemmel, ami a lényegét adja egész böjtölésünknek. Bizonyos táplálékoktól való tartózkodás, még nem böjt. Hiszen számos pogány kultuszban is előfordul, sőt egy orvosi tanács hatására is gyakran megtartóztatjuk magunkat. Meg kell tehát találnunk a böjt speciálisan keresztény tartalmát. S megtalálni, hogyan alkalmazhatjuk ezt saját életünkben. Két esemény kölcsönhatása adja meg a magyarázatot. Az egyik az Ó-SZ. elején, a másik az U.SZ.-elején történik.

K.T.! Evangéliumunk az Istennel való találkozás és az Isten-látás nagy titkát tárta föl előttünk. Keresztelő János hívta föl Jézusra tanítványai figyelmét: „Nézzétek...!” És aki úgy „Istenigazából” találkozott vele, az előtt „nyitott könyvként” tárult fel az ő élete, melybe ő maga engedett mindenkinek bepillantást: „Jöjj és lásd!”, „Jöjj, kövess engem!” János tanítványai nem csupán megnézték őt, hanem vele maradtak, sőt hittek benne, és ami még fontosabb - csakhamar vele jártak. Az Üdvözítőnek egyetlen pillantása is elég volt ahhoz, hogy magával ragadja Simont, s hogy ígérete szerint „kősziklát” faragjon belőle: „Jézus rátekintett.” – Azt hiszem, mai világunk fogékony a látásnak és láttatásnak erre az ősi kultúrájára. Sőt talán már túlzottan is vizuális korban élünk, hiszen ifjúságunknak már az a kísértése, hogy video-idiótákká váljon, s így kerülje ki az igazi találkozásokat. Pedig aki igazán meglátta Jézust, az további csodálatos távlatokra hivatalos: „Nagyobb dolgokat is fogsz még látni. Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég.” Erre szóló meghívást szeretnénk elfogadni mi is a Jézussal való találkozás nagy időszakának, nagyböjt elején.

Jézus nyilvános fellépésétől kezdve lenyűgözte az embereket. Személyiségből szinte sugárzott valami lebilincselő vonás, ami nyomban félretétette a hálót a halászokkal, a pénzt a vámosokkal. Fülöp és Natanael meghívásakor ugyanez a pillantás, ellenállhatatlan tekintet működött. A galileai vándorpróféta egész lénye ott sugárzik tekintetében., aki pedig rátekint, azt egyszeriben égető tűz járja át, mely kiéget lelkéből minden ostoba ítéletet, minden hitetlenséget és ellenkezést.

Dosztojevszkij: Az, aki jó emlékekre emlékezhet vissza gyermekkorából, az egy életre megmenekült. Nagyon fontos erőfeszítés az iskolai hitoktatás, de nem sok eredménye van, ha nem gyökerezik a családok életében. Tehát valamit otthon is kell tenni. Számtalan dolog alakítható, de egyik legmeghatározóbb a zaj. Tv, rádió. Hírek. Nem kell elmennünk otthonról, hogy kint legyünk a világban. A Tv behozza a világ zaját. E miatt átalakult az egyedül élő ember élete is, de főként átalakult a családok élete is.

Kedves Testvérek! Gyakran hallunk olyan hirdetéseket, felhívásokat, melyek a lottósoknak szólnak: megvette már az e hetit? -Kitöltötte már a szelvényét? Feladta már a lottóját? -Mert ha valaki kellő időben postára nem adja, nem nyerhet és szelvénye teljesen értéktelenné válik! Az előttünk álló bőjti idő is értéktelenné válik, ha nem élünk azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a nagybőjt kínál számunkra.- Az evangélium így utal erre a tényre: ”Az idő eljött, Isten országa közel van Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban” /K.k. 1, 2/

K. T.! Jézus alakja nyilvános fellépésétől kezdve lenyűgözte az embereket. S az idős Szent János apostol csodálattal emlékezik azokra az első pillanatokra, amikor ők, a kiválasztott tanítványok találkoztak a Mesterrel. A Jordánnál keresztelő János irányította rá a figyelmüket: „Nézzétek, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.” Aztán amikor ők félszegen a nyomába eredtek, s a lakóhelye felől érdeklődtek, akkor ő határozottan magával vitte őket: „Gyertek, nézzétek meg!” S a negyedik evangélium egy szerzője még ugyanolyan élénken emlékszik ennek az első meghívásnak időpontjára, mint a korosodó házasok az első találka pillanatára. „Elmentek vele, megnézték hol lakik, s aznap nála is maradtak. A tizedik óra körül járhatott…”

KKT! Senkinek nagyobb vágy nem kell, hogy legyen annál, hogy Jézusnak egyszer ugyanaz legyen a véleménye róla, mint Natánaelről. Nézzétek, egy igaz izraelita! Ez azt jelenti, hogy Natánael le tudja magáról vetkőzni a fölösleges, embert-torzító, tulajdonságokat, mint Jézus maga is megjegyzi, nincs benne semmi kétszínűség. Natánael megtalálta önmagát, minden bizonnyal sok áldozatba, önfaragásba került, hogy valóban hű legyen önmagához, hogy ne „játsza meg magát”.

A hit az üdvösséghez pótolhatatlan. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A szentéletű atyák a hitet a szemhez és a fülhöz hasonlítják. Ezzel lát és hall a lélek. Hit nélkül süketnémák vagyunk. Mi a hit? Szabad elfogadása annak, amit az Isten kinyilatkoztatott. Nem tudatlanságból hiszünk. Történet: fiatalok+pap - vonat heccelik: azért hisz, mert nem tud valamit visszakérdez a pap: hogy hívnak? Józsi. - Honnan tudod? Benne van az anyakönyvben. Láttad? Nem. Akkor? Anyám mondta, és ő látta. Elhiszed neki? Igen, mert ő az anyám, és nem csap be. - Nos, mi is így vagyunk az Istennel. Elhisszük, mert ő az Atyánk, és nem csap be minket.

Egy férfi 20 évi távollét után hazatér szülővárosába. Itt él anyja és nővére, a városban szállodát tartanak fent. Ebben a szállodában száll meg, de nem fedi fel kilétét. A két asszony pedig, mivel gazdagnak véli a vendéget az egyik éjszaka, meggyilkolják. Akkor jönnek rá, hogy mit tettek, amikor megnézik az áldozat papírjait. Rádöbben az anya, hogy fiának gyilkosa lett, a testvér, hogy testvérének meggyilkolásában vállalt segédkezést. (Camus: A félreértés c. drámája) Micsoda tragédia. Hogyan lehetséges, hogy az anya nem ismeri fel a fiát? A tragédia ebben a fel nem ismerésben van!

A nagyböjt első vasárnapján a szentírási olvasmányok fő témája a hit. Az apostoli szakaszban a hit bajnokainak a felsorolását halljuk: Mózestől kezdve azoknak a személyeknek a nevét, akik hitük által bizonyították az Istenhez való hűségüket. Az evangéliumban, pedig Jézus megdicséri Natanael hitét. De tudjuk azt, hogy a hit magával hozza az Isten parancsainak a teljesítését is. Vagyis: ha igazán hiszünk Istenben, akkor nem követünk el ellene bűnöket. A nagyböjt szent ideje különösen is a bűnbánatra van rendelve. Ezért feltétlenül érdemes átelmélkednünk azt, hogy mit is jelent a halálos bűn és a bocsánatos bűn.

K.K.T! Az elmúlt vasárnap óta minden a bűnbánatra, a megtérésre figyelmeztet bennünket. A nagyböjt első napján alkalmat adtak rá, hogy rádöbbenjünk életmódunk elégtelenségére: mennyire szükséges lenne újra Istenünk orcája felé tekintenünk és a szeme előtt járnunk. Amint ezt a Szíriai Szent Izsák tanítja: „A nap huszonnégy órájában végig és egyfolytában szükségünk van a megtérésre” Ma már csak a kulcsát, az energia forrását kellene megtalálnunk, megneveznünk a bűnbánatnak. Ez a kulcs, a bűnbánat energia forrása ugyanaz, a rózsabimbó kinyílásának, a tulipán kehely kibomlásának forrása: a világosságot adó fény.

Egy beszélgetés során ezt mondta valaki: Ha egy nemes cél elérése érdekében mindent, ami abban akadályoz, félreteszek, és annak rendelek alá, hogy elérjem azt a kitűzött célt, akkor ezt böjtnek hívják, ugye? Még a keresztyén felekezetekhez tartozók körében is van egyfajta bizonytalanság afelől, hogy mit is jelent pontosan, amit a Szentírás böjtnek nevez, és mi nem az?

B./ Nagybőjt I. vasárnapján eszünkbe jut, hogy az Úr Jézus is 40 napig bőjtölt mielőtt megkezdte volna nyilvános működését. 40 napos bőjttel készült fel . Ha valakit 40 napra szabadságra engednek, s beutalót kap közben egy nyaralóhelyre-akkor ez a 40 nap csodálatosan szép idő, amely gyorsan elröppen. -Ha viszont 40 napig betegek vagyunk, akkor ez rém hosszú idő, s szenvedésünk végelláthatatlannak tűnik, 40 napos böjt viszont se nem csodaszép, de nem is rémséges, mert mérhetetlen lelki haszonnal jár.

Ebben a nagyböjtben a hét bűnbánati zsoltárt átelmélkedve készülünk Sajópálfalán a húsvét megünneplésére. A bűnbánati zsoltárok közül az 50. és a 130. zsoltár a legismertebb. Az 50. zsoltárt minden Szent Liturgia előtt elmondjuk, a 130. zsoltárt pedig a Vecsernyén énekeljük előversként. Húsvétra készülve most ez utóbbi üzenetét nézzük meg közelebbről. A 130. zsoltár zarándokzsoltár volt. Az ünnepre Jeruzsálembe menők énekelték út közben, vagy a templom kapujához érve, ahol a leviták és a papok fogadták őket, és együtt imádkozva mentek be a templomba. Valahogy úgy, ahogyan Máriapócsra, vagy Sajópálfalára bevonulnak a zarándokok napjainkban is, nem zsoltárt, hanem Mária éneket, vagy a Nagy Doxológiát énekelve. Ezt a zsoltárt tehát minden férfi ismerte a választott nép tagjai közül, hiszen számukra kötelező volt a jeruzsálemi templomba való zarándoklat.

„A te szent képed előtt meghajlunk Jóságos…!” énekeljük ma. Először a képtisztelők győzelme alkalmából 843. nagyböjt első vasárnapján énekelték. Azóta ez a mai nap a „helyes hit” ünnepe. Az evangélium arra tanít, hogy megtanuljuk a helyes hitet és ismerjük fel a helyes magatartást.

Natanael bizalmatlansága minden korban és minden időben megtalálható. Ez a bizalmatlanság a vélemény könnyű és gyors kimondására késztet. Jézus ismerte Natanael gyors szókimondó készségét mégsem ítéli el, hanem megdicséri. Azt mondta róla, hogy igaz ember ő, akiben nincsen kétszínűség. Próbáljuk meg elfogadni ezt az elvárást önmagunkkal szemben is: kétszínűség és bizalmatlanság nélkül élni!

A nagyböjt helyes eltöltésére készülve azt mondtuk – ez az idő kiemelten a „kegyelem ideje”, „az alkalmas idő”. Elsősorban annak az ideje, hogy levessük a „sötétség cselekedeteit” és a világosság fegyverzetét öltsük magunkra, hogy elinduljunk Jézus felé és találkozzunk Vele! Röviden, erről a találkozásról szól az evangéliumi történet.

K. T./ Nagyböjt első vasárnapján a római katolikusok Jézus 40 napos böjtölését és megkísértését elevenítik fel az evangéliumi szakaszban, Szent Máté vagy Lukács elbeszélése alapján. Nálunk görög katolikusoknál a negyedik evangéliumból hangzik el a Jézus megkeresztelését követő rész. Szent János, aki Keresztelő János tanítványaként maga is szemtanúja lehetett az első eseményeknek, már nem igyekszik a 40 éves pusztai vándorláshoz hasonlítani Jézus böjtölését. A három legyőzött kísértés helyett három csodálatos találkozás leírásával mutatja be azt, hogy milyen emberként tért vissza Jézus a Jordán melletti pusztai böjtből. Először a saját meghívását írja le: hogyan maradtak Jézusnál egy délután, a napfölkelte utáni tizedik órában. Aztán Simon meghívásáról ír, akinek Jézus egyetlen pillantása megváltoztatta életét és nevét. A harmadik nap történetét, pedig így kezdi: Jézus találkozott Fülöppel.

Hallhattuk a mai apostoli szakaszból, hogy milyen fontos a hit. Hány és hány példát sorolt fel nekünk Szent Pál apostol a zsidókhoz írt levelében. Beszélt Mózesről: arról hogy választhatta volna a kényelmesebb életet. Maradhatott volna a fényes fáraói palotában, hiszen a fáraó leánya neveltette fel és nevelte is. Mégis, mivel többre tartotta a Megváltó gyalázatát az egyiptomiak kincsénél, inkább maradt a nyomorúságot szenvedő sínylődő népe mellett. az egyiptomiak kincsénél többre tartotta hitének értékeit. S később is mi minden megtett, mert a hite volt tetteinek rugója.

A testi életbe sem készen születünk. Felnövünk, mások segítségével sajátítjuk el mindazt, ami az élethez szükséges. A fizikai életnek megvannak a maga nevelési eszközei. Ugyanígy a lelki életnek is. Az örök élet számára sem készen születünk. Lelki növekedésünket is sokan segítik. A lelki nevelésnek is megvan a maga eszköztára. Vannak állandó, fix eszközök, ilyenek az isteni és az egyházi törvények, szokások, hagyományok. Lelki növekedésünk legnagyobb kegyelmet, isteni segítséget hordozó mobil, egész életünket átfogó segítői a szentségek. Ezek az egyház által rendelt látható jelek, melyek láthatatlan isteni kegyelmet közvetítenek.

Ez a néhány mondat Mózesről szól, aki i.e. 1400 évvel élt. Abban az időben Isten népe Egyiptomban, rabszolgasorban sínylődött. A fáraó elrendelte, hogy minden zsidó újszülött fiút meg kell ölni, hogy ne szaporodjon a nép. Ugyanolyan gyermekgyilkos idők jártak akkor is, mint ma, csak akkor nyíltan végezték a népirtást, nem manipulálva. Isten különös csodája volt, hogy a kis Mózes életét megmentették. Sőt, mivel éppen a fáraó leánya bukkant rá és megtetszett neki ez a kisgyermek, saját fiává fogadta. Így került Mózes, akinek meg kellett volna halnia a rendelet szerint, az egyiptomi uralkodó udvarába, és lett a fáraó fogadott unokája.

A gyűlölet szegezte keresztre egykor Jézus Krisztust, a mi Urunkat. Őt, akire semmi rosszat sem tudtak mondani, csak jót. – Ez a gyűlölet nem kíméli azokat sem, akik Istenhez tartoznak. Az Egyházat, a papságot s téged, magadat sem, ha kiállsz Isten ügye mellett. Így teljesedik be rajtunk is az Üdvözítő szava: „Nem nagyobb a szolga uránál, sem a tanítvány mesterénél. Ha engem gyűlöletek, titeket is gyűlölni fognak!” (Jn 15,20) Vajon milyen ez a gyűlölet? Félelmetes! Mert voltak apák, akik egyenesen a káromkodás „litániáját” tanították gyermekeikkel, hogy ezzel is kigúnyolják a vallásos emberek buzgóságát, és megsértsék őket – Istenükkel együtt.