KT! Amikor az Istenszülő ünnepeire összegyűlünk a templomunkban, mindig tudjuk, hogy éppen mi az a mozzanat Mária életében, ami az emlékezésre, imádságra ad alkalmat nekünk, embereknek. Mindig tudjuk, hogy most éppen az ő születését, templomban való bemutatását, foganását, szülését, vagy mennybe vételét ünnepeljük. De tudjuk-e, hogy mi az a konkrét történelmi esemény, amit a mai Mária-ünnepen felelevenítünk, amit ünneplünk? Mert nem véletlen, hogy azt, hogy Mária a mi védelmezőnk, oltalmazónk, éppen a mai napon ünnepeljük meg.

Az Istenszülő oltalma. „Márta, Márta! Szorgalmas vagy és sok mindennel törődsz, pedig egy a szükséges…” (Lk. 10,41-42.) Az egyházi esztendőben újra- meg újra ugyanazok az ünnepek ismétlődnek. Körbe megyünk. De nemcsak körbe, hanem feljebb is. Mint a csigalépcső, úgy kell működniük az ünnepeknek. Megálló, pihenő, helymeghatározó minden ünnep. A búcsúünnepben ráadásul benne van az Ősök templomépítő hite, és figyelmeztető szeretete. A templomtoronnyal együtt az ő ujjuk mutat fel az égre: Ne feledd késői utódom, hogy mi és ki a fontos! Minden évben megálló ez az ünnep: visszanézek – látom, hogy honnan jöttem. Előre nézek, látom, hogy hová megyek. S mindezt az Istennel teszem.

Ma szép programot kapunk az imént elhangzott tropárból: "Ma, igazhitű népek, fényesen ünneplünk, megárnyékoltatva, Isten Anyja, a te eljöveteled által és a te legtisztább képedre tekintvén, szívtöredelmességgel mondjuk: Födözz be minket a te drága védőlepleddel, és szabadíts meg bennünket minden bajtól, kérvén a te Fiadat, a mi Krisztus Istenünket, hogy üdvözítse lelkünket.” Érdemes most szóról szóra végig ízlelgetni ezeket a sorokat, hogy megtaláljuk bennük ünneplésünk drága titkát.

KT! Ünnepelni jöttünk. Ünnepelni jött össze ennek az egyházközségnek hívő közössége, és ünnepelni jöttünk ide mi is, istenhívő, Máriát szeretők, ebbe a Szűzanyának szentelt gyönyörű kis templomba. Kedves ez az ünnep mindannyiunknak és családias., mert anyát, édesanyát ünnepelünk, az ő szeretetéről és oltalmáról emlékezünk meg. Szeretjük Máriát, a mi mennyei édesanyánkat, mint ahogy a világ minden táján szeretik őt.

KT! Amikor az Istenszülő ünnepeire összegyűlünk a templomainkban, mindig tudjuk, hogy éppen mi az a mozzanat Mária életében, ami az emlékezésre, imádságra ad alkalmat nekünk, keresztény embereknek. Mindig tudjuk, hogy most éppen az ő születését, templomban való bemutatását, foganását, szülését, vagy mennybe vételét ünnepeljük. De tudjuk-e, hogy mi az a konkrét történelmi esemény, amit a mai Mária-ünnepen felelevenítünk, amit ünneplünk? Mert nem véletlen, hogy azt, hogy Mária a mi védelmezőnk, oltalmazónk, éppen a mai napon ünnepeljük meg.

Ez az ünnep nem bibliai eredetű, hanem történelmi. Két esemény nyomán alkottak ünnepet Mária oltalmazó szeretetének. 903-ban pestisjárvány volt Konstantinápolyban. Szent András püspök és a hívek állandó imája hozta meg a gyógyulást, amelyet az Istenszülő megjelenése és védőleplének a város fölé való terítése előzött meg egy látomásban. A másik esemény 911-ben történt. A várost ostromló szaracénok ellen oltalmazta meg az Istenszülő a várost közbenjárásával.

Miért nem csak és kizárólag Jézus közbenjárását kérjük, mikor „nincs más közvetítő Isten és ember között” ? l. Azért, mert Mária azt szülte, aki elmondhatta: „Nálam nélkül semmit sem tehettek!" S ha Ő szülte, akkor szava van nála. Igen nagy szava. Görög szertartásunk imáiban pedig különösen nagy és meleg szeretettel köszöntjük az Istenszülőt. A 6. imaórában van egy csodaszép imádság, amely a fenti kérdésre is magyarázatot ad. Így szól: „Vétkeink sokasága miatt nincs bátorságunk az Úr elé járulni. De te, Istenszülő Szűz, imádd érettünk a te szent Fiadat, mert sokat tehet az anyának könyörgése Urunknak megkérlelésére. Ne vesd meg a bűnösök kérését, ó Tisztaságos Szűz, mert irgalmas Ő és üdvözíthet minket, ki érettünk önként szenvedett.”

A mai világ nagy gondot fordít a védelemre. A hazát is, és egy térséget is hadsereggel, rakéták telepítésével, gondosan kidolgozott védelmi rendszerrel igyekeznek biztonságossá tenni. De a békés életben is ezt tapasztaljuk: riasztókészülékek, újabb és újabb furfangos szerkezetű zárak, stb. A keresztény életfelfogástól sem idegen gondolat a védelem, csak mi sajátságos módon értelmezzük azt. Az ég felé fordulunk, mert onnan reméljük az oltalmat. A mai ünnepen a Szűz Anya felé fordulunk és így kérjük őt: „Terjeszd ki ránk szeretettel oltalompalástodat!”

Mint minden évben, az idén is sokan a vakmerő fürdőzés áldozatai lettek. Jó néhányan a Dunába, Tiszába, Balatonba, vad vizekbe fulladtak. Volt köztük egy fiatalember, aki már a meredek partig verekedte magát. Az életet, a szabadulást, a menedéket jelentő partig. Már csak centiméterek választották el attól, s úgy látszott, hogy el is éri azt. Karját lélekvesztve, ijedten nyújtotta előre a menedék felé. Egy kiálló erős gyökér, egy bozót, egy cserje ága megmenthette volna, de marka csak egy fűcsomóra talált. S bizony a fűcsomó alig-alig kapaszkodott gyökereivel a part menti fövénybe, ezért kiszakadt onnan. Kezében maradt. Így találtak rá, amint markában szorította a fűcsomót. Élete odalett, mert gyengének bizonyult a menedék.

Ez az ünnep nem bibliai eredetű, hanem történelmi. Két esemény nyomán alkottak ünnepet Mária oltalmazó szeretetének. 903-ban pestisjárvány volt Konstantinápolyban. Szent András püspök és a hívek állandó imája hozta meg a gyógyulást, amelyet az Istenszülő megjelenése és védőleplének a város fölé való terítése előzött meg egy látomásban. A másik esemény 911-ben történt. A várost ostromló szaracénok ellen oltalmazta meg az Istenszülő a várost közbenjárásával.

Nem tudom ki volt az a bölcs előd, aki először fordította magyarra az „Ave Maria”-t, az biztos, hogy nagyon szerette a Szűzanyát. Figyeljük meg: a latinban így van: „Sancta Maria mater Dei”, azaz Szent Mária Istennek anyja! A német így mondja „Heilige Mutter Gottes!”, azaz Istennek szent Anyja! A magyar pedig így adja vissza: „Asszonyunk Szűz Mária!” Ez ünnepnek is van magyarosabb neve: „Magyarok Nagyasszonya!” A Mária tisztelet a legszebb öröksége a magyarságnak.

Hunyadi János kormányzónak a felesége, Szilágyi Erzsébet fiával, a kis Mátyással, a későbbi Mátyás királlyal templomba ment. A nép nagy lelkesedéssel kiáltotta: „Vivát! Éljen a fejedelemasszony!” A kis Mátyás sírásra görbült szájjal kérdezte: ugyan mit kiabálnak ezek! Ugye nem vagy fejedelemasszony, te csak az én anyám vagy? Szilágyi Erzsébet megsimogatta kisfiát és odasúgta neki: igen fiacskám, én csak a te anyád vagyok.

1. A XII. században francia földön egy téves tanítás kezdett elterjedni, amely ezt hirdette: Isten csak a lelkek világát teremtette. A látható világot, az anyagot, a testet nem Isten, hanem Lucifer alkotta, ezért mindent ami látható meg kell vetni és gyűlölni kell! (az albiak eretneksége) III. Ince pápa egy szentéletű szerzetest, Szent Domonkost bízta meg azzal, hogy menjen e tévedésben élő testvérek közé, győzze meg őket az igazságról és térítse meg őket! A feladatára készülő, elmélkedő és tépelődő Szent Domonkosnak látomása volt. Megjelent előtte a Szűz Anya és elmagyarázott neki egy imádságot, melyet ma rózsafüzérimádságként ismerünk. Ezt mondta neki: Ezt a nemes fegyvert adom a kezedbe, ezt használd az eltévedettek megtérítésére. Érdemes elgondolkodni egy történelmi hagyományon is, mely ebből az időből származik: A hivatalos helyi egyházi és világi hatóságok sajátos módon kezdtek harcot az eretnekség ellen. A tévedést valló emberek megváltoztatására fegyverrel, lóháton, állig felfegyverezve vonulnak a főurak és a főpapok a szegény nép ellen. Szent Domonkos ezt látva eléjük állt és ezt kiáltotta nekik: Urak és Püspökök! Szálljatok le a lóról, ha a szegény Krisztust akarjátok a népnek hirdetni.

„Boldog a méh, mely téged hordozott és az emlők, melyeket szoptál!” Egy asszony kiáltott így Jézus tanításától való elragadtatásában. Egy asszony a sok közül. De mondhatjuk így is: egy édesanya az édesanyák közül.

„Siessünk buzgóan az Istenszülőhöz mi bűnösök és lealázottak!” Jó pár éve egy hegyi faluban igen nagy esemény volt az első májusi ájtatosság! Szinte kivétel nélkül mindenki megjelent a templomban és túláradó örömmel énekelték a Szűzanya dicséretét. Azért volt ez a nap annyira kivételes, mert egy megrendítő esemény történt aznap délelőtt.