KKT! A születés egyszerre fájdalom és öröm. Fájdalom testileg, anyának és gyermekének; József Attila: „a csecsemő is szenvedi, ha szül a nő, páros kínt enyhíthet alázat”. Fájdalom azért, mert az anyaméh melegéből és biztonságából egy hideg és rideg világra lép ki a gyermek. – DE öröm is, nagyobb öröm, mint fájdalom. Mert látjuk az életet, s az élet ilyen tiszta meglátása reménnyel tölti el az embert, még akkor is, ha hideg és rideg a világ. Különösen reménnyel tölt el bennünket Mária születése, mert nem egyszerű tisztaságot látunk benne, mint egy másik gyermekben, hanem azt a tisztaságot, amit Isten a teremtés elején megalkotott az ember számára. Hiszen tudjuk, hogy Máriában nincs ott az áteredő bűn terhe. Így olyan tisztaságot látunk amilyen tiszta Éva volt a boldogság kertjében a bűnbeesés előtt. Ez igazán nagy remény.

Az új egyházi esztendő első ünnepe. Az ünnepi év végén, Úrszínváltozás napján gyümölcsöt szenteltünk, a lelki gyümölcsöket szimbolizálva. Most azzal kezdjük, hogy az egyház elénk állítja Máriát, s vele a szülőket, akik hosszú kitartó bizakodás után, öregségükben kapták meg Anna méhének gyümölcséül az Istenszülőt. Buzdítás ez arra, hogy az ember ne adja fel a reményt a gyümölcstelenség érzése miatt sem.

1969. 09. 02.-én Amstrong a Holdra lépett. Hatalmas esemény volt. Áthidalta a Föld és a Hold közötti hatalmas távolságot. Az Istenszülőt ennél nagyobb feladatra választotta ki az Isten: összekötni a földi élet és az örök élet közötti szakadékot. Az ő születése az isteni bizalom és derűlátás ünnepe. Bízik az Isten az emberben. Annyira, hogy saját fiát teljesen rá merte bízni egy emberre.

- A mennyei Isten a földön kíván lakozni - a szellemi karokon nyugvó Isten földi széket készít magának - a teremtőnek teremtmény lesz az anyja

Mária születése napjára, Kisasszonyunk ünnepére szól ma a harangszó. Mindnyájunkat meghív, hogy minden hívő lélek örvendezzen. Az ünnep előestéjének előverses sztichirái is erre az örvendezésre szólítanak fel bennünket: A magtalan Anna ma örömében tapsoljon, a földiek világítsanak a királyok, vigadozzanak! A szentatyák áldások közt örvendezzenek és az egész világ ünnepeljen, mert az ég királynője Jessze törzséből felragyogott. Ezen túl az asszonyok nem bánat közt szülnek, mert az öröm kivirágzott, és az élet lakozik minden földi lényben.”

Minden ember szívesen emlékezik vissza gyermekkorára, születésnapjaira. Az egyház is arra buzdítja a híveket, hogy szívesen emlékezzenek arra a pillanatra, amikor Isten a világnak ajándékozta a Szűzanyát. Mivel kedveskedünk neki ezen a születésnapon? Talán a legszebb emlékkel, melyet az evangélium őrzött meg számunkra, az angyali híradás köszöntő szavával: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes Mária!” Tegyük hozzá a reggeli szolgálat örömteli himnuszát: „Áldásteljes vagy te Istenszülő Szűz!”

1969.09.02.-én Amstrong a Holdra lépett. Hatalmas esemény volt. Áthidalta a Föld és a Hold közötti hatalmas távolságot. Az Istenszülőt ennél nagyobb feladatra választotta ki az Isten: összekötni a földi élet és az örök élet közötti szakadékot. Az ő születése az isteni bizalom és derűlátás ünnepe. Bízik az Isten az emberben. Annyira, hogy saját fiát teljesen rá merte bízni egy emberre. Ez a születésnap az egyház születésnapja is. Ezért kezdődik szeptember 1.-vel az egyházi esztendő is. Anya Mária, és anya szentegyház az egyház is. Ha megfigyeljük, ezzel az ünneppel kezdődik az ikonosztázionon az ünnepek sora. Az Istenszülő tisztelete és szeretete elvezet minket Isten jobb ismeretéhez és szeretetéhez.

Az alföldi tanyavilág egyik tanyájából vasárnaponként egy idős bácsi indult el a több kilométer távolságra levő templomba. Ment, ha havas volt az út, ha a sarat kellett dagasztania, ha hideg volt, ha sütött a nap. Kérdezték tőle: Pista bácsi, mit kap maga a templomban, hogy annyira ragaszkodik hozzá? Ott kapok erőt – mondta – hogy egész héten megálljam a helyemet. Ezen az ünnepen keressük meg ezen idős ember kijelentésének igazolását a Bibliában.

Elgondolkodtató, hogy csaknem minden Mária ünnepen ezt az evangéliumot olvassuk. (Lk 10,38-42) Ha születésnapját ünnepeljük, ha templomba vezetését magasztaljuk, ha halálára, mennybetértére emlékezünk mindig a két nővér házába betérő Jézus alakját állítja elénk az evangélium. Mit akar tanítani ez a történet a mai napon?

A mai ember szemében a béke és a jóakarat jelképévé lett a neves festőművész, Picasso „Békegalamb” című alkotása. Nekem ez az alkotás egy bibliai képet idéz fel, a galambot, mely Noénak a megmenekülés hírét hozta. Milyen nagy lehetett az öröme, amikor a galamb csőrében a zöld ágat meglátta. (Ter 8,11) Ehhez az örömhöz hasonlít a mi örömünk is, amelyet ma ezen az ünnepen érzünk. Ma megjelenik üdvösségünk hófehér galambja, a kegyelemmel teljes Mária az Úr templomában!

A Bibliában azt olvassuk, hogy Ábrahám vendégszerető volt és Isten emiatt kedvelte őt és vele volt. Illés szeretett imádkozni és Isten vele volt. Dávid igazságos és bűnbánó szívvel uralkodott és Isten kedvelte őt. Ebből azt látjuk, hogy Isten azt az embert elfogadja, aki szíve legmélyebb hajlandósága szerint teszi a jót. Ma születésnapot ünnepelünk. Énekeink, szimbolikus szavaink azt mondják, hogy a föld gazos, bozótos világában „kinyílott egy szép rózsa”. Így nevezzük ezt a „rózsát”: „Kisasszonyunk Mária”. Csodálni jöttünk Őt. Csodáljuk benne azt, hogy szíve legmélyebb hajlandóságával kimutatta Isten iránti szeretetét.

A második világháborúban történt. Németország nagy városát Mainz-ot szörnyű bombázás pusztította. A templom is romba dőlt és elégett. Kivéve egy szobrot, mely a Szűzanyát ábrázolta. Elgondolkodtató az is, hogy bár ez a szobor fából volt, mégis épen maradt. Egy vízvezeték cső úgy törött el, hogy a víz a pusztulás idején állandóan a szobrot áztatta.

„Égi anyánk hozzád jöttünk, mert lángadozva szeretünk…!” Így köszöntjük őt születése napján! 1. A londoni rádióban jelentkezik egy izgatott asszony. Üzenetet szeretnék küldeni fiamnak, mert érzem, hogy nagy veszélyben van. Hol van a fia? San Francisco-ban. Messze van! Sokba fog kerülni! Nem baj, ha az utolsó filléremet is oda kell adnom! Egy pár perccel később San Francisco egyik kocsmájában is megszólal a rádió: Üzenetet közvetítünk James Boyel-nek! Kedves fiam, én hívlak az édesanyád, jöjj haza! – És egy fiatalember a kocsmában zokogva fölkiált: édesanyám! És kirohan a kocsmából. Három hét múlva hazaérkezik! (Jézus asztalánál II. 165 lap) Így üzen nekünk is a mi mennyei édesanyánk! Ez a mai ünnep is: hazahívó szép üzenet, és mi sok és nagy veszélynek kitett gyermekei fölkiáltunk: „Nyújtsd ki mennyből, ó, Szent Anyánk kezedet…!”

Egy súlyosan beteg édesanyát vizsgált meg az orvos. Kislányának elmenőben ezt mondja: mire ennek a fának a levelei lehullanak, édesanyád hosszú útra indul. Megjön az ősz. Látja ugyanez az orvos, hogy a kislány szedi össze a fának lehullott leveleit és cérnával kötözgeti vissza a fára! Nem akarom, hogy édesanya itt hagyjon!