K.K.T.! Keresztelő Szent János fejevételére emlékezünk a mai ünnepen. Ki volt Keresztelő Szent János? Ezt a kérdést teszi fel Germánosz pátriárka is a litiai sztichirákban. Ki volt Keresztelő Szent János? Minek lehet őt nevezni? Angyalnak talán, mert úgy élt, mint valami testnélküli, aki bár a földön él, de nem a földnek, ha nem az égnek, égre szegezett tekintettel? Vagy talán apostolnak lehetne nevezni, mert tanította a népet, Isten parancsait megtartani, és Isten útjain járni? Vagy vértanúnak, mert lefejezték Krisztusért, az igazságért?

Kis ügyért senki sem adja oda az életét. Amikor a mártírok emléke előtt levett kalappal megállunk, könnyen rátalálhatunk arra az eszmére, amelyért ÉLETÜKET adták ezek a vértanúk. Ma Keresztelő Szent János véres feje van előttünk. Heródiás leánya kezében, és ugyan mi az eszme, mi az a nagy ügy, amiért ez a nagy próféta nem sajnálta vérét ontani, fejét odaadni.

„Mondj igazat, betörik a fejed” - visszhangzik fülünkbe a közmondás Keresztelőö Szent János tragédiáját szemlélve. Az igaz próféta vállalkozott arra, amitől mi , középszerű keresztények mindig ódzkodunk, hogy szemébe mondja a leghatalmasabbnak az igazságot. Amikor a liberális gátlástalansággal házasságot törő királynak a fejére olvasta Isten törvényét, hálátlannak tűnő feladatot vállalt el. Hiszen, aki egy élvhajhász ember életébe bele mer szólni, annak számítania kell a legkeményebb akcióra. S amikor a feslett életű asszony leánya végiglejtette ünnepi táncát, a próféta sorsa végleg megpecsételődött. A kéjnő bosszúvágyónak, Heródes pedig gerinctelennek bizonyult, mert meggyőződése ellen cselekedett. Az áldozatot az utókor akár rehabilitálhatja is, de akkor nem volt senki , aki védelmébe vette volna. Tanítványai is csak halála után jöttek el, hogy a végtisztességet megadják neki . — Esélytelen lenne tehát az igazság, s minden prófétai szókimondás halálra van ítélve?

Egy próféta születésnapját ünnepljük ma: Keresztelő Szent Jánosét. — A világ, ha ezt hallja: próféta, akkor esetleg jövendőmondókra, jósnőkre gondol, akik esetleg tenyérből, kártyából jósolgatják meg a jövőt, vagy egyéb más furcsaságokról beszélve készek becsapni a hiszékeny, babonás embereket. A mi prófétáink azonban egészen más emberek, ezért nagyon jó lesz, ha a mai napon felfigyelünk a különbségekre, hogy így igazán becsülni tudjuk Isten igaz prófétáit. Miben különböznek a próféták a jósoktól? - Azt mondhatnánk, hogy mindenben, azaz egészen mások, mint a világ jósnői, szélhámosai.

Vajon, van-e a mai ember szemében értelme a vértanúságnak? 1. Olyan világban élünk, amikor az emberek többsége, a „józan gondolkodásúak” azt mondják, hogy nincs értelme a vértanúságnak. Nincs semmi értelme szembe fordulni az árral, legjobb meghúzódni csendben. A hívők még azt is hozzáteszik, hogy csak az élő ember lehet hasznára az Egyháznak. Egy filmben mondta az egyik hős: többet tehetsz a hazáért, az eszméért, mint élő ember, mintha koporsóban lennél. Amikor meglátogattam Szatmáron az egyik templomot, és a gondnok bemutatta, csendesen megjegyezte: „Ahhoz a zászlóhoz kell állni, ami lobog!” Ráismersz-e saját jelszavaidra ezekben a kijelentésekben?

A legende szerint az esti harangszónak ez a története. Egy vándor haladt Róma felé, nehéz útján ráesteledett, a sötétben ingoványos területre tévedt. Kétségek között haladt, amikor Rómának egyik templomában harangozni kezdtek. A harang hangja után hamarosan odatalált a templomhoz is és hálából alapítványt tett: minden este szólaljon meg az a harang, hívogassa és vezesse a veszélyes ösvényen haladókat. Ez az ünnep is ilyen „harangszó”. Akire ma feltekintünk, a liturgia szerint annak még az emléke is dicsőségteljes. Hív és vezet a helyes úton.

Sok embernek életében állított már tilalomfát ez a két szó, melyet az evangéliumban hallottunk: „Nem szabad!” Sok embernek lázadt a szíve ez ellen a két szó ellen: „Nem szabad!” Pedig a mai ünnep is arra van, hogy felfogjuk: mindaz, ami körülvesz bennünket egyben korlátokat is szab nekünk, törvények között élünk.

Jézus sokszor kérdezi a hozzáforduló szerencsétlenektől: „Hiszitek-e, hogy megtehetem nektek?” Általában ezt a választ kapja: „Hisszük!” Azonban nem hisz mindenki. Van, aki visszautasítja Jézust, Jézus azonban nem ellenségeskedik, mert tudja, hogy az embernek nincs üdvössége, csak őáltala. Ezt az evangéliumi magatartást fedezhetjük fel Joáchim és Anna életében. Igaz, nem sokat tudunk róluk, inkább csak a hagyomány és különböző legendák beszélnek az életükről, a zsolozsma is megemlékezik róluk.