Szent György vértanú ünnepe van. Nem sokat tudunk Szent Györgyről. 300 körül élt és mint sátán elleni küzdők példaképe áll előttünk. Tegnapi vecsernyénkben úgy emlegetjük, mint az ellenfél legyőzhetetlen bajnoka. Tény az, hogy vannak lehúzó erők, Krisztust is megkísértették, ő az, aki konkolyt veti Jézus példabeszéde szerint és azóta is ha konkolyt, rosszat látunk a búzában, a világban. A Kol. levélben Pál mondja: "Ha Krisztussal meghalunk, ne szolgáljunk a világ eleminek. Ef.: Fejedelemségek, hatalmaságokról beszél. - Jézus: Örök tűz készült az ördögnek és az ő angyalainak. - "Láttam a sátánt, mint villámot lebukni asz égből." - Lukács: megszállta az ördög iskarióti Júdást.

Aki példásan megéli hitét, s aki mindvégig, halálig kitart és ha szükséges, még az életét is odaadja hitéért, s így a vértanúságot is vállalja, az ilyen emberről elmondható, hogy hűséges. - A hűség kulcsszó a keresztény ember életében. „A megbízottól nem kívánnak többet, mint hogy hűséges legyen.” ( l Kor. 4, 2.) - „Légy hű mindhalálig és neked adom az örök élet koronáját.” Jel. 2, lO ) - A hűség jutalma örök élet.: „Jól van te derék, hű szolga, mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be Urad örömébe!” ( Mt. 25, 2l )

Nincs világon még egy olyan látványos sereg, mint az egyház szentjeinek serege. Gyermektől az aggastyánig, koldustól a császárig, mindenféle ember megtalálható benne. Így is van ez rendjén. Mert az a szent, aki nagyon szereti Istent, megtartja parancsait és neki él; és aki kimagasló fokon gyakorol valamely erényt. Ezt pedig mindenki meg tudja tenni, Isten kegyelméből. A gyermek, a felnőtt, a szegény és gazdag, mind szeretheti Istent, és mindnyájan szolgálhatnak neki. Ezért mindenki szentté lehet, mert senki sincs kizárva abból, hogy szeresse Istent és szolgáljon neki.

Szent György nagyvértanú ünnepe általában hétköznapra esik, az emberek munkából jövet néznek be a templomba. Egyébként is az Egyházban is csendes ünnepnek tűnik ez a mai nap. Évszázadok során az ünnepi fény halványodik, az ünneplés pompája is egyszerűsödik, de akit ünnepelünk, Szent György nagyvértanú, ugyanaz ma is, mint 1800 évvel ezelőtt: Krisztus nagyvértanúja.

Amikor az áldást esdő imádság szavait mondjuk gondolataink az éltető kenyér körül forognak. A vetésekre gondolunk, aggodalommal és mégis bizakodva. Aggódunk, hogy milyen lesz az aratás. Az ember tényleg „Könnyek közt vet!”. Jézus azonban beszélt nekünk Isten gondviselő jóságáról. „Az élet több az eledelnél!” Ha Isten gyermekeihez méltóan végezzük munkánkat és akkor boldog lesz az aratásunk.

„Jézus nem akart Júdeába menni, mert a zsidók meg akarták ölni őt.” - hallhattuk az első evangéliumból Majd pedig Jézus kínhalála előtti búcsúbeszédéből: „Ha gyűlöl benneteket a világ, tudjátok meg ,hogy engem előbb gyűlölt nálatok"

Szent Pál apostol tanítja: „Aki buzgón akar élni Jézus Krisztusban, az üldözést szenved!” Ennek a bibliai tanításnak az igazolása ez a mai ünnep.

Az időt órával mérjük, a távolságot méterrel, a súlyt kg-mal. A szeretet mértéke: pedig az áldozat. Istent is az szereti a legjobban, aki a legtöbb áldozatot hozza meg érte.

Akit ma ünnepelünk, az egyháztörténet legnehezebb és legvéresebb napjaiban (303-ban) nyerte el a vértanúság pálmáját. A naptárban így nevezzük: „A dicsőséges és diadalt hozó Szent György nagyvértanú”. Ikonjainkon így ábrázoljuk: délceg lovaskatona, aki ledöfi lándzsájával az ellene támadó „sárkányt”. Nem mese, nem legenda ez? Nem megmosolyogni való, amit ma ünnepelünk?